A székely blöff!

A Hargita, Kovászna megyéket és Maros megye 40%-át magába foglaló Székely Tartomány autonómiája körüli tárgyalások felerõsödtek az utóbbi napokban, a helyi sajtóban megjelent cikkek hatására, de a hatóságok olyan lépéseibõl kifolyólag is, mint például az „Európai Idõ” lapnak a Maros megyei rendõrfõkapitányság által történõ elkobzása.

A Székelyudvarhelyen március 15-ére beütemezett találkozó, amelyet a Tõkés László református püspök által összehívott, Szamárnémetiben tartott összejövetel elõz meg március 11-én, fedve az 1848-as magyar szabadságharc kezdetének ünneplését, terítékre hozza a Székely Tartomány újjálétesítésének kérdését. Nem idõzünk ezen aspektus felett, hanem megvizsgáljuk az Európai Idõ hetilapban megjelent, önrendelkezésre vonatkozó kiáltványt.

A székelyek 12 pontjának igen vitatott kiáltványa, amely az Európai Idõ sepsiszentgyörgyi

heti-lapban jelent meg, simán propagandista, szubverzív szövegnek tekinthetõ, amelyet tulajdoníthatunk mind a román, mind a magyar titkosszolgálatnak. Ezt azért állítjuk, mert a Székely Nemzeti Tanács, az összejövetel kezdeményezõjének képviselõi tagadják, hogy közük lenne az Európai Idõben megjelent szöveghez. “Az țEurópai Idõ’-ben megjelent kiáltvány nem a Székely Nemzeti Tanács mûve. Elhatároljuk magunkat e kiáltványtól és sem formájával, sem tartalmával nem értünk egyet. Udvarhelyen nyilatkozatot olvasunk fel, nem pedig kiáltványt, és egyértelmûen, nem kiáltjuk ki a Székely Tartomány autonómiáját”, nyilatkozta nekünk Ferencz Csaba, a SZNT alelnöke.

Ãgy, a kiáltványt, amely annyira felingerelte a politikai vezetõket és a központi média egy részét, értelmezhetjük kizárólag politikai nyilatkozatként és nem többként. Még elõttünk áll ’90 márciusának szomorú marosvásárhelyi példája, amikor a románok és a magyarok, a vezetõik manipulációja alatt, bottal feleltek a nap politikusainak a médiában elsütött provokációira. Azok a román és magyar politikusok ezek, akik estélyeken ölel-keznek, együtt ebédelnek, de a Parlamentben, a tévében, a sajtóban civakodnak, hogy a Jánosokból és Ionokból, Marikákból és Mariákból álló választó csoportokat uralják. Ezért, a mi üzenetünk a következõ: ítéljetek magatok, anélkül, hogy Csapó Józsefre, Szász Jenõre, Tõkés Lászlóra, Corneliu Vadim Tudorra, Emil Bocra és más politikai vezetõkre hallgatnátok, akik újraértelmezik a nemzetbiztonság fogalmát, hogy Traian Basescu román elnök számára megkönnyítsék a titkosszolgálat hatalmának megerõsítését, hogy saját hatálya alá vonja azt, a román állam egysége elleni merénylet ürügyével. Ugyanígy történt 1990-ben is, amikor Ion Iliescu, az 1990. márciusi események után, törvényesítette a SRI létrehozását a volt Szekuritáté romjain, de ugyanazokkal a volt szekuritátés tisztekkel.

A szolgálat orra

Egyébként, a székelyek vezetõi nem vállalják magukra a kiáltvány szövegét, amelynek az erdélyi szenvedélyeket kellett volna felszítania, a dokumentum így szemfényvesztésnek minõsül. Ferencz Csaba, az udvarhelyi összejövetelt szervezõ Székely Nemzeti Tanács alelnöke azt nyilatkozta nekünk, hogy az esemény célja nem a Székely Tartomány autonómiájának kikiáltása, hanem a kérdés újbóli felvetése. Ferencz Csaba szerint, a dokumentumot nem a SZNT készítette, az alakulat pedig elveti mind a kiáltvány formáját, mind tartalmát. A SZNT alelnöke kiemelte azt, hogy március 15-én nem kiáltványt olvasnak fel, hanem nyilatkozatot, a Székely Tartomány autonómiájának kikiáltása pedig kizárt.

Ezen körülmények között, feltesszük a kérdést, hogy akkor ki szerkesztette meg a dokumentumot, amely felkorbácsolta a román politikai vezetõk és a központi média szenvedélyeit? Vajon vádolhatjuk-e a titkosszolgálatot azzal, hogy szubverzív akciókat követ el, inkluzíve a magyar nyelvû sajtó manipulálása révén? (L.V., R.T.)