Perben a szülészet

A II-es Szülészeti és NÅ‘gyógyászati Klinika, amelyet a „Régi szülészet” címen is ismernek, ismét perben van, négy év után, visszatérítési kérések következtében. Három felekezet – a római-katolikus, református és unitárius – követeli az ingatlant, amely ma a szülészetnek nyújt helyet. A birtok területén történÅ‘ reformot illetÅ‘ 247/2005-ös új törvény előírja, hogy végbemenjen az összes államosított ingatlan visszatérítése, amennyiben lehetséges, természetben, ami felszította az érdeklÅ‘dést a régi szülészet épülete iránt. E visszatérítési követelések alapja ingatag, így kevésbé valószínű, hogy a három felekezet nyerjen. Az eset kulcsa az épület ismeretlen múltjáé.

Az épület telekkönyvi kivonata szerint, az épület 1927-ben a „Sanatoriul” Névtelen Társaság tulajdonában volt, amely részvényesei mai napig rejtélyesek. 1928-ban, a társaság a Római Katolikus egyház Nyugdíjalapjából kölcsönöz, de a Református és az Unitárius parókiáktól is. Az összeg egészként van megnevezve, így egyetlen dokumentum sem jelöli, mennyit kölcsönzött az egyes felekezetektÅ‘l. Ugyanakkor, két zálog felvétele is megtörténik, és egyetlen papír sem mutatja a kifizetést. 1930-ban, a társaság a Marosvásárhelyi Takarékpénztártól is kölcsönt vesz fel. Ez a zálog megelÅ‘zi a társaság kezdeti zálogát. 1943-ban újabb kamatot írnak be, a zálog jogát pedig a Királyi Kincstárnak engedik át. A Királyi Kincstárral szembeni összes tartozást 1948-ban eltörölnek, amikor, egyébként, elvégzik a román állam tulajdonjogába való átvitelt is.

A Sanatoriul Targu Mures SA társaság a marosiakat illetően terjedelmes tevékenységgel rendelkezett, és az épületet a rászorulók rendelkezésére bocsátotta. Egyetlen hivatalos papírban sem szerepelnek az épület birtokosai, hanem csupán az ügyintézők és a cenzorok.

1945 februárjában, az épületet az Auschwitzból deportált zsidók rendelkezésére bocsátják, akiket itt a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal szállásolt el itt. Ezek kérvényt nyújtanak be a Gyulafehérvári Katolikus Érsekségre, amelyben kérik az épület kirendelését, de visszautasítják őket, azon a címen, hogy a kérvény alaptalan. Ekkor az épület szintén egy névtelen társaság tulajdonában van, az Egészségügyi Miniszternek átengedve.

1946-ban az épületet a Bolyai Egyetem Marosvásárhelyen éppen megalapított Orvosi Fakultásának igazgatásába engedik. Akkoriban, a zsidók még az épületben tartózkodtak, amit az egyetem vezetősége jelzett az Egészségügyi Minisztériumnak. Ezek megígérték, hogy felszabadítják az ingatlant, de hónapokba telt, amíg ez megtörtént. Az épület telekkönyvének utolsó bejegyzése szerint az épület az Egészségügyi Minisztérium tulajdonába van bejegyezve.

A három felekezet kérése ebben a pillanatban feltételezéseken alapul, az épület visszatérítésének valószínűsége minimális.

Benedek Imre megyei tanácsos, akit a magyar történelmi egyházaknak az államosított ingatlanok visszaszerzésére tett kezdeményezései támogatójaként ismernek, azt nyilatkozta nekünk, hogy nincs tudomása erről az esetről, viszont megjegyezte, hogy amennyiben az ingatlant visszaadják, olyan megoldást kellene keresni, amely biztosítja a Klinika tevékenységének folyamatosságát az illető ingatlanon. (C.A.)