A ház a riasztóval

A marosvásárhelyi vízmû felett, kitûnik egy XX század elején épült házacska. Az urasági kastély benyomását keltõ épület, árkáddal és téglamintával a sarkain, futórózsával, amely tavasztól egészen õszig finom illatokkal borít be mindent, és lépcsõvel, amely egy rejtett erkélyhez vezet, mintha felkérne, hogy átlépd a küszöbét. Azonban a látszólag törékeny háztetõ egy légelhárító riasztóberendezéssel van ellátva.

A látvány felcsigázza az érdeklõdést, így kopogunk a kapun, amelyen ír valamit egy harapós kutyáról. A lábunkhoz simuló aranyos kis pudli mindennek, csak agresszívnak nem nevezhetõ. A gazdája, Kokos Ilona, közli velünk, hogy az utcán elhaladók közül mindenki megáll és nézelõdik a ház elõtt, de eddig soha senki nem kérdezõsködött. Ez a szándék viszont sokak arcán ott volt. “A szirénát a házra a volt polgármester, Bernády György helyezte. Az õ idején, 1906-ban, kezdõdött a vízmû építése, a házat pedig szolgálati lakásként építették. Ebben a látszólag kis épületben, több tágas lakrész található. Elöl található két kétszobás, elõszobával, fürdõszobával és konyhával rendelkezõ lakrész. Én húsz éve itt lakom, a másik lakrészben pedig Mariana Marian asszony lakik, a volt Aquaserv igazgató felesége”, mesélte nekünk Kokos Ilona.

A néha, nagyon ritkán, a városban a legzajosabb házban laknia, nem gond. El kell gondolkodnia azon, hogy ezen évek alatt, vajon szólt-e hatszor vagy nyolcszor a sziréna. Amikor viszont szól, Ilona kilép a házból, szembenéz az elviselhetetlen üvöltéssel és figyeli, hogyan vibrál a sziréna. “Ez a kis kalapács megüti a gomba szélét, amely láthatóan rezdül. Ez egy olyan látvány, amelyet érdemes megnézni. Mivel a légelhárító szirénát karban kell tartani, idõnként ellenõrzéseket végeznek rajta. Körülbelül két héttel ezelõtt jöttek valami urak az Aquaserv-tõl, megjavították a szirénát, megerõsítették, most egy hete pedig végrehajtották az utolsó ellenõrzést, és a sziréna megszólalt egy percre. A falak beleremegtek”, mesélte Kokos Ilona.

A saját furcsa riasztóberendezésével rendelkezõ házban nevelte fel Ilona a gyermekeit, így idõvel kezdte a saját személyes otthonának tekinteni. Azonban, sajnos, a ház nem eladó, ezért belenyugodott ebbe. 39 évi munka után a Községi vállalatnál, és a házban eltöltött további 20 év után, mondhatja, hogy az élete szép. Szomszédai inkább a mókusok, mint az emberek. A ház melletti fenyõn, a mókuscsalád az idén hat fiókát szült. Ezek kedvesek és szemtelenek. „Régebb, amikor nem volt ekkora forgalom, a mókusok az egész udvaron sétáltak, a kerítésrõl vagy a fáról a vállunkra ereszkedtek. Amikor egymást kergették, a tetõn toppantottak. Most ijedõsebbek, de szemtelenek. Egész nap a fenyõ és a diófa között ingáznak”, mondja nekünk mosolyogva Ilona.

Két hónapja, a nyár kellõs közepén, a ház a saját ünnepét tartotta. A ház és a vízmû 100 éves évfordulója a város és az ország rengeteg személyiségét ide vonzotta. Tökéletes alkalmat jelentett ez a régi sziréna megcsodálására.

Eugenia KISS